Az előadás folyamatába – mind a heelwork, mind az irány- és oldalváltások színesítésére - különböző forgásokat iktathatunk be.

A kutya pöröghet a saját tengelye körül, akár menet közben is. Foroghat gazdája, illetve valamilyen kellék - bot, ernyő, stb. - körül is, az óramutató járásával megegyezően vagy ellentétesen. A fordulatok irányát természetesen választott hangjelünkkel meg kell különböztetnünk. A körmozgások tanítása viszonylag egyszerű: a kutyát az "orránál fogva" vezetjük a kívánt útvonalon, testközelben többnyire jutalomfalat, a gazdától távolabb pedig inkább mutatópálca segítségével. Felhasználhatjuk a kutyaiskolában tanultakat is, pl. a "hátra arc" többszöri végrehajtása azt eredményezi, hogy a gazdi saját tengelye körül balra, kutyája pedig körülötte jobbra forog.
A kutya nem csak előre lépkedhet, hanem – ha egyenes vonalban már tud hátrálni – megtaníthatjuk a gazdi körül tolatni. Ehhez célszerű egy – pl. székekből kialakított – kordon közepén elhelyezkedni. Így megakadályozhatjuk a kutya letérését a körpályáról. Természetesen a körbe faroláshoz ismét új vezényszóra lesz szükségünk.

Hátsó lábon állás A pitizéshez hasonlóan tanítjuk, de most ne állítsuk a kutyát fal elé, hiszen itt a célunk az, hogy az egyensúlyát támaszkodás nélkül megőrizze. A jutalomfalatot vagy céltárgyat magasabbra emeljük a feje fölé, ezzel késztetve arra, hogy felálljon. Az ülő és álló pozíciót érdemes eltérő hangjelekhez kötni. Ha ez a gyakorlat feltűnően könnyen megy a kutyának, hamar lépegetni is megtanulhat ebben a pózban. Lábemelgetés A váltott lábbal történő pacsizást tovább is fejleszthetjük. Felállunk guggolásból és lábunk emelgetésére végeztetjük a gyakorlatot. Kezdeti segítségképpen kézfejünket tenyérrel felfelé a térdünkre fektethetjük. A kézjeleket később fokozatosan elhagyjuk. Egy igen látványos trükk került a birtokunkba, melynek lényege, hogy kutya és gazdája képes a zene ütemére egyszerre emelgetni a lábát. Egy újabb trükköt alapozhatunk meg, ha azt klikkeljük-jutalmazzuk, hogy a kutya kivételesen magasra emeli a lábát, majd pedig a láb feltartásának idejét növeljük. A végtermék: kutya és gazda egymás mellett állva azonos oldali lábukat tartják ki előre - a kánkánra emlékeztető stílusban. Meghajlás A végrehajtott gyakorlat leginkább a kutya játékra hívó testtartására emlékeztet (mellkas a földön, fenék és farok megemelve). Legegyszerűbb tanítási módjának mindössze annyi a feltétele, hogy a kutya képes legyen vezényszóra lefeküdni. Fektetéskor egyik kezünket a hasa alá tesszük, megelőzve ezzel, hogy egész testét a földre helyezze. Amikor a kutyát a kívánt pózba igazítottuk, kiadjuk a választott vezényszót (pl.: "Hajol") és megjutalmazzuk. A kívánt pózban eltöltött időt fokozatosan növeljük. Ha már nincs szükség arra, hogy kézzel segítsünk, felegyenesedhetünk és távolabb is léphetünk a kutyától. Ha a kutya hajlamos játék közben ezt a testtartást magától is felvenni, "elkaphatjuk" klikkerrel. Nyolcas A nyolcas önmagában is hatásos és érdekes trükk. Lényege, hogy a kutya a terpeszben álló gazdi lábait felváltva kerülgeti. Tekinthetjük a lábszlalom bevezető gyakorlatának. Taníthatjuk a legegyszerűbb módszerrel is: egy kézben tartott, izgalmas jutalomfalattal vezetgetve „pályára állítjuk” a kutyát. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy - különösen kis testű ebnél - nagyon mélyre kell hajolni. Célszerű tehát elővenni a mutatópálcát. Kiinduló helyzetben a kutya a gazdával szemben áll. A pálcát - amit meg kell érintenie az orrával - hátulról előredugva átcsalogatjuk a lábunk között és elvezetjük jobb láb körül, nagyjából addig, ahonnan elindult - itt megérintheti, majd jöhet a klikk és a jutalom. Utána ehhez hasonlóan a bal lábunkat is megkerültetjük. Eleinte minden lábkerülést erősítsünk meg klikkerrel és falatkával, később végeztethetünk egy teljes nyolcast, sőt majd akár egymás után többet is. Amikor a kutya már céltudatosan kerülgeti lábainkat, bevezethetjük a használni kívánt vezényszót. A hangjel mellé (vagy helyett) testjelet is adhatunk a kutyának azzal, hogy súlypontunkat - váltogatva - mindig arra a lábunkra helyezzük, amelyiket meg kell kerülnie. Szerző Oldalazás A kutya lehetséges haladási módjai közül - legalább is ami a négy lábon járást illeti - az oldalazó mozgás elsajátítása igényli a legtöbb időt. Ezt a legnehezebb igazán szépen végrehajtani; úgy, hogy a gyakorlat az előre és hátrafelé irányuló heelworktől egyértelműen megkülönböztethető legyen. A kutyaiskolában megtanulható „igazodás jobbra” című gyakorlatban való jártasság előny és hátrány is egyszerre: hasonlít arra, amit most ebünktől elvárunk, ám a kutya - hiába szeretne - itt nem ülhet le. Kiinduló helyzetben a kutya bal láb mellett, „heel” pozícióban áll. Jobb kézzel testének elülső részét késztetjük mozgásra (jutalomfalattal, labdával, mutatópálcával csalogatva), ballal pedig a hátsó felét segítjük magunk felé (használhatjuk az előzőekben már ismertetett támasztóbotot is, enyhe nyomást kifejtve). Nagyon fontos, hogy a választott vezényszó elhangzásakor a kutya egész teste egyszerre induljon meg jobbra. Eleinte csak egy-két csosszanást teszünk és már jutalmazunk. Sietni nem érdemes, mert a tempó a minőség rovására megy: minden eddig tanult mozgásnál türelmesebben, kis lépésekben haladva emelhetjük csak a követelményszintet. Ha eljutottunk odáig, hogy több métert tudunk oldalazni, megpróbálhatunk - fokozatosan - szembe helyezkedni a kutyával. Nagyon valószínű, hogy front pozícióban hátrálni fog, ezért - hogy a hibázás lehetőségét elkerüljük - már az első lépésekhez használjunk valamilyen kordont (fal, kerítés, stb.). Mivel az oldalazás iránya nem változik (továbbra is jobbra haladunk, csak most szemben egymással), a hangjelet nem kell módosítanunk. Ha a bal felé oldalazást akarjuk megtanítani, kétféleképpen járhatunk el. Az egyik út az, hogy az eddig elmondottakat tükörképszerűen értelmezzük, tehát jobb oldali „heel” pozícióból balra indulunk el. A másik lehetőség, hogy marad a bal heel kiinduló helyzetnek, de a kutyát nem magunkra húzzuk, hanem finoman tolni próbáljuk - természetesen az ellentétes irány miatt másik hangjelre. Először is beállunk kedvenc falunk vagy kerítésünk elé. Kevésbé valószínű, hogy a kutya előrelép, mint az, hogy hátrálni fog (egyébként a kitérés legtöbbször annak a jele, hogy túl nagy lépésekkel haladunk a tanulás folyamatában). A bal láb ilyenkor is elöl van, a jobbal hátul keresztezünk és a vezényszó elhangzásakor a kutya vállára-farára - térddel-vádlival - egyidejűleg enyhe nyomást gyakorlunk. Amennyiben pár centit oldalra lépett, jöhet a klikk, a jutalom, a boldogság! Ha a fokozatosságot betartva eljutottunk odáig, hogy a kutya segítség nélkül, pusztán hangjelre is képes oldalazni, lassan szembe fordulhatunk vele. Sőt, hátratett kezünkben valami csábító dologgal megkísérelhetjük a hát mögötti oldalazást is - persze kezdetben oldalra vetett fejjel, a kutya felé pislogva. A szemkontaktust később igyekezzünk elhagyni, mert gátolja az elegáns testtartást.